„Miért nem jöttek előbb ezek a kérdések? Miért csak most jutottak eszembe? Mennyi idegeskedéstől megkímélhettem volna magam…”Amikor nagyjából másfél évvel ezelőtt megkérdeztem egy kismamától, hogy vannak-e kérdései, automatikusan azt válaszolta, hogy nincsenek. „Úgyis lesz valahogy.” Aztán ahogy haladt előre a várandóssága, mégiscsak akadt 1-2. Az utolsó hónapra, amikor már általában az anyukák leginkább befelé, magukra figyelnek, elöntötte a félelem.
Hogy miért?
Mert millió kérdése támadt.
Végighaladtunk az összesen, nem maradt válasz nélkül, de a szülése előtti utolsó találkozáskor mondott valamit, ami szöget ütött a fejembe. Ez volt az a három mondat, amivel indítottam ezt a bejegyzést. 
Menetközben az is kiderült, hogy valószínűleg a rengeteg féle ömlő információ nyomhatta el ezeket a kérdéseket. „Úgyis megtudok mindent addig, mire odakerülök.”
Mivel mindig arra bíztatok mindenkit, hogy kérdezzenek, kérdezzenek, kérdezzenek, hiszen ha kérdés van, lesz válasz is, így kitaláltam valamit…
Hamarosan ti is megtudjátok, hogy mit.