Aki hallott a dúlai kísérettel történő szülésről, valószínűleg hallotta ezt, vagy egy hasonló megjegyzést is.
Nos, menjünk kicsit vissza az időben. 
Az 1900-as évek első felében vált általánossá, hogy a szülés folyamata bekerült a kórházi falak közé.
Előtte néhol születésházakban, de többnyire otthon szültek a nők a család általában már szült nő tagjai, valamint bába kíséretében.
Ezek a nők mind tapasztalattal rendelkeztek az ekkor zajló folyamatokról mind a szülés menetéről, mind a szükséges teendőkről, és a fizikai segítség mellett kiemelt lelki támaszt is jelentettek, hiszen általuk a vajúdás idején is látható bizonyítékot kapott a nő, hogy az anyává válás egy megélhető, megléphető dolog.
A kórházakba került szüléseknél ez az addig megszokott közeg eltűnt, hiszen ott a nők egyedül, mindenféle biztonságot adó érzelmi támogatás nélkül élték át ezt a folyamatot.
A 20. század végére szerencsére rájött a világ újra, hogy ezt a támogatást elvenni az anyáktól messze nem ideális, így a dúlaság mint szakma valahol az 1960-as és az 1990-es évek között jött létre. A nő, nők általi támogatása, megtartása szülés és a vajúdás idején azonban pontosan olyan régóta van jelen a világban, mióta a nők szülnek.
–
Eszter 