-Egy lenne az irány, mégis sokszor szembe mennek egymással…
Tegnap volt egy beszélgetésem egy általam nagyra becsült szülész-nőgyógyásszal, akitől az utóbbi hónapokban elég sok dologgal kapcsolatban új nézőpontot, magyarázatot kaptam.
Rengeteg szituációt beszéltünk már át A-tól Z-ig, és azt gondolom ő érti, tudja, hogy mi az út, amit a dúlaságomban járok, és be szeretnék járni.
Tegnap az orvosok kiégéséről és a páciensek egyre sűrűbben történő érzékenyen reagálásáról is gondolkoztuk. Megosztom veletek, amire jutottam, és örülnék ha leírnátok róla a véleményeteket.
Többször szerintem már azért is nehezebb ez az egész, mert mire eljutsz egy valóban jó orvosig, addigra már rámész mindenhogy 1-1 dologra. Csak a konkrét példa kedvéért: mire én eljutottam életem első olyan nőgyógyászati vizsgálatára, ahol emberszámba vettek, nem tettek megjegyzést, és nem éreztem magam egy random darab odadobott húsnak, addigra már jónéhány székben megfordultam. Ugyanez volt a helyzet a neurológián is a migrénemmel kapcsolatban.
Mára egyértelművé vált, hogy a magánellátás sem garancia sajnos arra, hogy normálisan álljanak az emberhez… 
Mire a fentebb említett két pozitív tapasztalatot megélhettem, elmúltam már 30. Nőgyógyász esetében 35 is…
A sok negatív tapasztalat miatt az átlag ember már érzékenyebben reagál. Nem tud elvonatkoztatni. Nem tud hideg fejjel gondolkodni. Vagy ha igen, csak nagyon nehezen. Ami egy objektív, tudományos megfogalmazás az orvos részéről (ami bizony száraz is lehet), az ridegnek, nemtörődömnek hathat. Egy fél mondat, amivel az orvos próbálja javítani a hangulatot, ha az első alkalomnál történik nevet egy jót a páciens is, a 10. orvosnál már kicsapja a biztosítékot és azt érzi, hogy nem veszik komolyan.
Mert ugye nem mindegy hogy rajtunk, vagy velünk nevetnek…
Nehéz, mert az ember bújja a netet, hogy valahogy válaszokat kaphasson, mert már sokszor nem mer/akar orvoshoz menni… Általában itt két típusú ember van. Az egyik, aki mindent elhiszi amit először talál, és van a másik, aki pedig mindent is elolvas, amennyire lehet/tudja, szűri az információt és mert akar, és mert akkora mázlija van, hogy van kitől, kérdez.
Azt mesélte ez az orvos, hogy azt látja, hogy sajnos nagyon sokan csúsznak kóklerek kezébe…
Közben meg ugye ott vannak azok az orvosok, akik mindent beletesznek, de a sok nemtörődöm másik orvos, vagy épp a „majdénmegmondompáciens” miatt kiégnek, és lelépnek a térképről. Jobb esetben csak pihenni, rosszabb esetben végleg. Irtó nehéz és mocsok egy helyzet… 
Tudjátok, nagyon sokat agyalok azon, hogy ebből hogyan is lehetne továbblépni, hogy mi lehetne megoldás erre…